digitalmemories
mymemories

Üdvözöllek a DIGITALMEMORIES oldalon, ami emlékeimet fogja tartalmazni, ha netán megérem öregkorom, vagy elér valamiféle betegség; akkor emlékzeni tudjak mindenre. Ha a bejegyzéseket szórakoztatónak találod, akkor maradj és szemezgess az emlékeim között (szívesen látlak)!

 
Érdeklődő
Indulás: 2017-04-23
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 

 

 

 

 

DigitalMemories

Virágok szeretete

2017.05.17. 18:23, sm-agi

Nagyon szeretem a virágokat, a kedvencem a sárga rózsa. 

   

Társasházban lakom, ahol a cserepes virágokat részesítem előnyben, de néha fellelhető a lakásban pár csokor és vágott virág is (főleg ha a párom meglep pár csokorral).

De amit igazán szeretek, az a szabadban lévő virágok! Órákig tudnám csodálni a kertben, réten, egyéb helyeken pompázó virágokat! Megnyugtatja az ember szívét és lelkét!

 

 

Munkahelyi feladatok

2017.05.13. 06:42, sm-agi

Kb. hat, az-az 6 éve dolgozom ezen a munkahelyen, ahol most vagyok. De hol is vagyok épp? Egy idősek otthonában vagyok ápolónő. Három műszakban dolgozom (R-06-14; D-14-22; É-22-06). Szeretek itt dolgozni, és szeretek emberekkel foglalkozni. Amolyan gondoskodási hajlamom van, biztos ezért.

Két elkülönülő részege az otthonnak. Az egyik részben a teljes ellátásra szorulók vannak, akik a nap 24 órájában állandó felügyeletre szorulnak (sok a tolókocsis, és zöme pelenkás). A másik része pedig, ahol kicsit szabadabban élhetnek, mert önellátóbbak; de a nővéri szolgálat szintén 24 órás. Azért itt is van ágyban fekvő, pelenkás és tolókocsis, de lényegessen kevesebb.

Na, ebben a második részében szoktam javarészt szogálatot teljesíteni. Tudni kell velük kommunikáni, ellátni őket, etetni-itatni, gyógyszert osztani, injekciózni, fürdetni, felismerni ha baj van (mert ez olyan felelőséggel jár, ami baj esetén bíróság vagy börtön, stb...).

 

Összesen 30 lakás van a részlegemen (ebben van takarítószolgálat, mosoda, üres lakás, és persze sok idős akiket ellátok - 31 fő ).  Én szeretem csinálni! Te tudnád csinálni?

Céges Ruhavásárlás

2017.05.04. 11:16, sm-agi

Már harmadik éve kapunk ruhavásárlási pénzt a cégtől, ahol dolgozom. Miért kapjuk? Mert minden év júniusban van egy alapítványi nap, és erre kell vennünk ruhát (egyenruhát hordunk, amit a főnök talált ki - egyenszínű poló a cég és a dolgozó nevével, valamint egyforma  színűnnadrág). 2015-ben fekete nadrág és citromsárga poló volt, 2016-ban zöld nadrág, fehér poló, piros sál. Ebben az évben pedig sötétkék farmernadrág és mályvalila poló lesz. Ezért kaptunk a cégtől 15000Ft-ot hogy nadrágot vegyünk belőle. A pólót majd a cég adja később. Persze mást is vettem belőle, nemcsak nadrágot.

De nézzük mit is vettem a pénzből!

A sötétkék farmernadrág 2200Ft volt (40 méretű)

A melltartó 800ft volt (100C méret)

A bézs színű 3/4-es nadrág 1990Ft volt (5XL méret)

A zöld mintás felső 1890Ft volt (méret nélküli)

A rózsaszyn póló 990ft volt (XXL méret)

A mintás póló 990Ft volt (XL méret)

A szürke 3/4-es nadrág 1300ft volt (7XL méret)

 

Ezen felül a páromnak vettem egy zöld rövid fazonú munkásnadrágot 3590FT-ért. És kettőnknek vettem egy WC-ülőkét is 1900FT-ért. Így kicsit túlhalattam a 15000Ft-ot, kb. 800Ft-al. Ez azt jelenti, hogy a cég fizetett 15000ft-ot, én pedig 800Ft-ot a boltban. Azt nem kell mondani, de leírom, hogy kínai áruházban vásároltam.

Éves nyaralás - Igal

2017.05.03. 06:09, sm-agi

Már tizenhét, az-az 17 éve a családunk birtokában van egy nyaraló Igalban. Igal egy csendes kisváros, ahová rengeteg német és magyar turista jár egész évben, mert szuper kis gyógyfürdő található itt. Minden évben eltöltök ott egy egész hetet, ha nem kettőt (hol barátnővel, hol szülőkkel, hol élettársammal - mikor hogy hozta az élet).

Egy faházikónk van, ami elég nagynak mondható (földszint- udvar, terasz, nagy nappali, főzőfülke, kisszoba, zuhany, wc, emelet - 2 kisszoba, lépcső). A közelben van egy kisbolt, pár étterem, és a szuper strand is, ami rengeteg élménymedencével, wellness-lehetőséggel, és különféle programokkal vár egész évben. Nagyon jó kis kikapcsolódási lehetőség az egész családnak, kicsiktől a nagyokig. 

A következő programokban volt eddig részünk itt az emúlt három, az-az 3 évben: katonai bemutató, koncertek, éjszakai fürdőzés, retro disco, halterápia, evés-ivás, pihenés, fürdés, kártyázás, séta, étterem, borozás.

És, akinek ez még nem volna elég, annak azt mondhatom, hogy köze van a Balaton (Szántód) - kb. 45km - és oda is elmehet fürdeni, kompozni, sétálni, vásárolni. Vagy esetleg Kaposvár is közel van, ahol beülhet egy mozira, vagy városnézés és vásárlás. De, ha még ez sem lenne elég, közel van a Desedai-tó is, ahol fürdeni, horgászni és csónakázni is lehet. Szóval van mit fefedezni.

 

 

Dohányzás

2017.04.29. 16:49, sm-agi

Mikor kislány voltam, akkor anyukám és mamám dohányoztak, de hamar leszoktak róla, mert nem találták hasznos dolognak a szervezetük számára. Nem igazán emlékszem erre a korszaka, ők mesélték el nekem. Tehát, jelenleg a családomban nem dohányzik senki (apam anya, mama, bátyám), csak én.

Nagyon régóta dohányzom már (középiskola negyedik osztálya - már betöltöttem a nagykorúság küszöbét). Nem kínált meg senki cigivel, nem tukmálták rám sohasem. Csak egyszerűen láttam a társadalomban, hogy néhány ember ezt teszi. És ki akartam próbálni. Egyedül akartam kipróbálni, nyugodt körülmények között; úgy, hogy senki nem figyel. Ezért fogtam a zsebpénzem, és bementem a boltba venni egy doboz cigarettát. No, persze naív vásárló voltam, hisz nem tudtam akkor még, hogy cigi és cigi között van különbség (árban is és erősségben is). És mit vásároltam meg elsőre, egy doboz piros Marboro márkájú cigarettát (a márka miatt választottam ezt a típust, és mert tetszett a pros színe - persze, hogy sikerült kiválasztanom egy erős cigarettát és drágát is).

Az eső vásárlásom után, választottam a bolt közelében egy nyugodt parkot (ahol épp nem volt senki sem), és rágyújthattam az első szál cigimre. Mit nem mondjak, elsőre érdekes élmény volt. A kezdeti köhögési roham elmúlása után, sikeresen végigszívtam a cigit; és úgy "megdobott", hogy e kellett ülnöm a padra, mert szédelegtem tőle. De a  maradék cigit nem dobtam el, hanem a kistáskámba tettem, és a szédülés elmúlása után hazamentem vele. Vot, hogy pár osztálytársammal a suli wc-ben szívtuk (volt mikor lebuktunk a tanárok előtt), volt hogy lógtunk óráról, elmentünk kicsit inni (ott is cigiztünk). Azóta is elválaszthatatlan "barátok" lettünk (17 éve), de azóta rengeteg fajta cigivel próbálkoztam már (sophie, mentolos, golden gate) mire eljutottam a végleges változatig (most sötétkék LD vagy SOPHIE - és saját magam töltöm a cigit). Szívom ha ideges vagyok, szívom ha unatkozom, szívom a kávé mellé, a kaja után is szívom; szóval sokat dohányzom ( napi 1-2 doboz között ingazom).

Senkit nem bíztatok arra, hogy dohányozzon, ez mindenkinek a maga dolga eldönteni mit szeretne. Sokan hatnak rám (TV reklám, cigis-doboz, család, ismerősök), hogy a dohányzás káros az egészségre (rákot okot - de olyan is rákos lehet, aki sose dohányzott), meg hogy büdös tőle az ember ruhája, és sok helyen nem is lehet dohányozni manapság (étterem, kávézó, buszmegálló, munkahely, stb....). Na és persze nem olcsó mulatság.

De számomra jó egy kis dohányos közösséghez tarozni, akikkel cigizés közben is csomó mindent meg tudunk beszélni.

Kezdetek...

2017.04.25. 19:16, sm-agi

Akkor itt lennék én, a DIGITALMEMORIES oldal szerkesztője (ÁGI), és végre belevágok ebbe az oldalba, hogy emlékimet megörökítsem (elsősorban magamnak, de ha tetszenek a bejegyzések akkor szívesen látlak itt újra - hisz, ha megérem az öregkort, már úgyse marad más, csak a sok emlék; így legalább egy helyen lesz csokorban összeszedve). 

Középiskolában naplót írtam a mindennapjaimról (még A/5 méretű vastagabb füzetbe). Többnyire a suliról, szerelemről és tervekről szólt. De előfordut az is, hogy bátyám írógépét vettem kölcsön, amit a közgazdasági suliba használt gépírástanra (igen abban az időben írógépek voltak, meg COMMODOR számítógépek is, de már kezdett teret hódítani az asztali számítógép világa is). A lényeg ebből, hogy úgy csattogtattam az írógépet, hogy szinte füstölt már. Mindig valami történetet írogattam rajta (krimivel próbálkoztam), még anyukám meg is jegyezte, hogy biztos valami íróféle leszek. Aztán nem lettem íróféle, ha ez a blog nem számít annak (persze nem). De azért végzős évemben pár csajjal összeálltunk egy suliújság erelyéig (pár számot megélt újság volt, mert jött az érettségi, és tanulni kellett rá). Tisztára GILMORE GIRLS! Na jó, azért nem teljesen!

Manapság a laptopom billentyűit koptatom, legtöbbször egy bögre kávé és egy szál cigi társaságában. És persze elmaradhatatlan a jegyzetfüzetem is, amire az ötleteimet írtam bele. Ez alapján szerkesztem ezt a honlapot. A közelben van a telefonom is, ha netán keresnének akkor ne kelljen itthagyni a félbemaradt munkát.

Akkor jöjjenek továbbiakban az emlékeim sorozata.

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |