Mikor kislány voltam, akkor anyukám és mamám dohányoztak, de hamar leszoktak róla, mert nem találták hasznos dolognak a szervezetük számára. Nem igazán emlékszem erre a korszaka, ők mesélték el nekem. Tehát, jelenleg a családomban nem dohányzik senki (apam anya, mama, bátyám), csak én.

Nagyon régóta dohányzom már (középiskola negyedik osztálya - már betöltöttem a nagykorúság küszöbét). Nem kínált meg senki cigivel, nem tukmálták rám sohasem. Csak egyszerűen láttam a társadalomban, hogy néhány ember ezt teszi. És ki akartam próbálni. Egyedül akartam kipróbálni, nyugodt körülmények között; úgy, hogy senki nem figyel. Ezért fogtam a zsebpénzem, és bementem a boltba venni egy doboz cigarettát. No, persze naív vásárló voltam, hisz nem tudtam akkor még, hogy cigi és cigi között van különbség (árban is és erősségben is). És mit vásároltam meg elsőre, egy doboz piros Marboro márkájú cigarettát (a márka miatt választottam ezt a típust, és mert tetszett a pros színe - persze, hogy sikerült kiválasztanom egy erős cigarettát és drágát is).

Az eső vásárlásom után, választottam a bolt közelében egy nyugodt parkot (ahol épp nem volt senki sem), és rágyújthattam az első szál cigimre. Mit nem mondjak, elsőre érdekes élmény volt. A kezdeti köhögési roham elmúlása után, sikeresen végigszívtam a cigit; és úgy "megdobott", hogy e kellett ülnöm a padra, mert szédelegtem tőle. De a  maradék cigit nem dobtam el, hanem a kistáskámba tettem, és a szédülés elmúlása után hazamentem vele. Vot, hogy pár osztálytársammal a suli wc-ben szívtuk (volt mikor lebuktunk a tanárok előtt), volt hogy lógtunk óráról, elmentünk kicsit inni (ott is cigiztünk). Azóta is elválaszthatatlan "barátok" lettünk (17 éve), de azóta rengeteg fajta cigivel próbálkoztam már (sophie, mentolos, golden gate) mire eljutottam a végleges változatig (most sötétkék LD vagy SOPHIE - és saját magam töltöm a cigit). Szívom ha ideges vagyok, szívom ha unatkozom, szívom a kávé mellé, a kaja után is szívom; szóval sokat dohányzom ( napi 1-2 doboz között ingazom).

Senkit nem bíztatok arra, hogy dohányozzon, ez mindenkinek a maga dolga eldönteni mit szeretne. Sokan hatnak rám (TV reklám, cigis-doboz, család, ismerősök), hogy a dohányzás káros az egészségre (rákot okot - de olyan is rákos lehet, aki sose dohányzott), meg hogy büdös tőle az ember ruhája, és sok helyen nem is lehet dohányozni manapság (étterem, kávézó, buszmegálló, munkahely, stb....). Na és persze nem olcsó mulatság.

De számomra jó egy kis dohányos közösséghez tarozni, akikkel cigizés közben is csomó mindent meg tudunk beszélni.