Akkor itt lennék én, a DIGITALMEMORIES oldal szerkesztője (ÁGI), és végre belevágok ebbe az oldalba, hogy emlékimet megörökítsem (elsősorban magamnak, de ha tetszenek a bejegyzések akkor szívesen látlak itt újra - hisz, ha megérem az öregkort, már úgyse marad más, csak a sok emlék; így legalább egy helyen lesz csokorban összeszedve). 

Középiskolában naplót írtam a mindennapjaimról (még A/5 méretű vastagabb füzetbe). Többnyire a suliról, szerelemről és tervekről szólt. De előfordut az is, hogy bátyám írógépét vettem kölcsön, amit a közgazdasági suliba használt gépírástanra (igen abban az időben írógépek voltak, meg COMMODOR számítógépek is, de már kezdett teret hódítani az asztali számítógép világa is). A lényeg ebből, hogy úgy csattogtattam az írógépet, hogy szinte füstölt már. Mindig valami történetet írogattam rajta (krimivel próbálkoztam), még anyukám meg is jegyezte, hogy biztos valami íróféle leszek. Aztán nem lettem íróféle, ha ez a blog nem számít annak (persze nem). De azért végzős évemben pár csajjal összeálltunk egy suliújság erelyéig (pár számot megélt újság volt, mert jött az érettségi, és tanulni kellett rá). Tisztára GILMORE GIRLS! Na jó, azért nem teljesen!

Manapság a laptopom billentyűit koptatom, legtöbbször egy bögre kávé és egy szál cigi társaságában. És persze elmaradhatatlan a jegyzetfüzetem is, amire az ötleteimet írtam bele. Ez alapján szerkesztem ezt a honlapot. A közelben van a telefonom is, ha netán keresnének akkor ne kelljen itthagyni a félbemaradt munkát.

Akkor jöjjenek továbbiakban az emlékeim sorozata.